A minap teljesen véletlenül érdekes felfedezést tettem a Rózsák terén, miszerint a templom fala rengeteg karcolatot őriz mai napig. Számomra ez azért is hatott a meglepetés erejével, mert hát mégiscsak egy templomról beszélünk, aminek a falazó anyagába valakik belerondítottak, másrészt az hatott új információként, hogy a közelmúltbeli felújítás ellenére is nagyon jól olvashatóak ezek a téglavésések.

Aztán ahogy egy ilyen "jelet" felfedezek, és ráeszmélek arra 80-90, néha 100 évre is, amit ezek a karcolatok üzennek, szinte késztetést érzek, hogy újak után kutassak, megtaláljam a legrégebbit, legérdekesebbet, legfiguratívabbat. Olyan nagyon keresni sem kell, hisz szemmagasságban szinte mindegyik téglának megvan a maga bélyege, és így szépen nyomról-nyomra, gyakorlatilag egy teljes körben végig lehet járni a templomot. Közben pedig "olvasni". Olvasni a sorok között, és érezni az adott kor emberét, ahogy ott áll, és rója a falat. Többnyire monogramok, nevek olvashatóak itt, egy fájdalmas fohász a sekrestye bejáratánál ("Egyedül vagyok...") és nagyon sok dátum. Szinte az egész XX. század. És pont ez az ami érdekessé teszi ezt a körmenetet. Látni, hogy adott korban milyen hatások szelleme alatt éltek az emberek. Az 1910-es évekből származó vésések szecessziós betűtípussal vésettek, egy különös technikával megbélyegzett tégla pedig mintha csak valamelyik Bauhausos művész keze nyomát dicsérné. Bizonyára az 1920-as években készült. Ott van a 60-as évek masszív betűtípusa, mintha csak valami vaskos fémből lenne formázva - hisz mégis csak a vas és acél országa voltunk akkor tájt. Érdekes, hogy egy motívum többször is megjelenik más más szignóval. Úgy tűnik, abban a korban egy félig letekert papirusz tekercs kedvelt háttér volt a falba vésett közlendő számára. És természetesen nem maradnak el a politikai töltetű jelenségek sem. Dávid csillag, Nyilas kereszt, horog kereszt, sarló-kalapács, magyar címer - az 1930-as években járunk... Döbbenet látni az itt hagyott jelet és mögé gondolni az embert, aki mindenféle ideológiákkal, eszmékkel megfertőzve nekiáll és egy templom falába vési azt, ami elsőként az eszébe jut... Félre értés ne essék. Ez nem értékítélet. Hanem egy kis kiegészítés a történelem könyvekhez. Mert sokszor ma nem is tudjuk megérteni elmúlt korok embereinek a gondolkodását, hogy miért az történt anno, ami történt. És akkor kimegyünk a Rózsák terére, körbejárjuk a templomot, és talán valamit megértünk abból a korból. Ezt a "történelem könyvet" nem egyetemi tanárok írták. Ezt maguk a szereplők...

Mindenkinek érdekes felfedezéseket kívánok! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.