A Haas és Somogyi gyár termékeivel (vagy azok hiteles másolataival) lépten-nyomon találkozhatunk ma is a fővárosban. A két világháború között Budapest városarculatának meghatározójává váltak a speciális fém- és üvegportálok, üvegtetők, nyílászárók, melyek nagy részét Haas és Somogyi üzeme szállította.

 

dsc06141.JPG

Haas János és Somogyi Károly, az akkor V. (ma XIII.) kerületi Visegrádi utca 14. szám alatt dolgozó két magánmérnök, hamar ismertté vált a fővárosban: egy speciális épületszerkezeti elem, az ún. Luxfer-prizma gyártásával foglalkoztak. Az 1897-ben Amerikában szabadalmaztatott különleges, strapabíró üvegtégla márkaneve a fény (lux) és a hoz (fero) latin szavakat rejti. Magyarországon 1906-tól egy osztrák cég foglalkozott a sötét helyiségek természetes nappali megvilágítását szolgáló tűzbiztos Luxfer-elektroüvegezések előállításával, és pár évvel később a vezetőség tagjai között már ott találjuk a Haas és Somogyi párost is. Három évvel később az Osztrák-Magyar Luxfer-Prismagyár (Haas és Somogyi mérnökök) néven említik az üzemet az iparlajstromok.

1909-ben a Luxfer-prizma gyár elnyerte a kor egyik igen jelentős költségvetésű beruházásának, a Belvárosi Takarékpénztár díszes passzázsának az építését. A Párizsi-udvarként ismertté vált épület átjárójának Luxfer-prizmás üvegteteje és kupolája a Haas és Somogyi vezette gyárban készült. A városi legenda szerint csak ennek az egyedi díszítésű, látványos üvegtetőnek a legyártása és összeállítása egy évbe telt, ugyanakkor busás jövedelmet is hozott a cégnek.

 

haasuveg.JPG

Talán ez segítette elő, hogy a cég 1911-ben megvásárolhatta az akkor még a VI. kerülethez tartozó Frangepán utca 7. szám alatti üzemi területet, ahol új gyárat hoztak létre.

Az első világháború előtt a nyílászárókat általában asztalosok készítették, fából. Később viszont egyre inkább a fémből gyártott portálok, ajtók és ablakok kerültek előtérbe – a fémtermékek sorozatgyártása ugyanis sokkal könnyebb volt. A Haas–Somogyi páros, fölismerve a megváltozott építkezési technológiából, a modernizálódásból és részben a közízlés változásából eredő új igényeket, üzemükben a Luxfer-prizma mellett az ipari üzemeknek készített szalagablaktól az elegáns belvárosi üzleteknek szánt portálokig sok mindent gyártott, és ezen a területen hamar vezető helyre is került. A cég ars poeticája a folytonos önmegújítás és professzionalizmusra törekvés lett. 1910-ben szabadalmi bejelentést is tettek egy egyedi rácsos redőnyre. „Az általunk szabadalmazott ’Detektiv’ rácsos redőny onnan nyerte nevét, hogy általa a kirakat, illetve üzlethelyiség belseje kívülről éjjel is áttekinthető, amellett védi az üveget és a biztosító-társulat által betörésbiztosnak van elismerve” – írták a prospektusukban. Emellett a két mérnök saját és adott tervek alapján több helyre szállított bronz- és vasportálokat is, amelyek igazi színfoltjai voltak – és néhol máig azok – a városnak.

1922-ben a gyár részvénytársasággá alakult. Az új név Haas és Somogyi Speciális Üveg- és Vasszerkezetek Gyára lett. Ez idő tájt a cég nehéz körülmények között működött; szünetelt az export, megemelkedett a rezsiköltség, s általános volt a drágulás. Az évtized vége felé viszont egyre több építkezés indult, s a Frangepán utcai üzemben sorozatban készültek egyesített szárnyú és fém ablakok, ajtók, amelyeket fa- és fémredőnyökkel, illetve különféle ellenzőkkel együtt gyártottak, és szereltek be. Egy amerikai találmánnyal, a préselt acélajtók előállításával a cég forradalmi újítást vezetett be. A két világháború között épült vagy felújított kórházak, fürdők, iskolák, köz- és gyárépületek, valamint áruházak szinte mindegyikében ott volt a Haas és Somogyi Rt. által készített acél ajtó. A kor ízlésének is messzemenően megfeleltek az esztétikus és nyugodt hatást keltő nagy fém felületek, amelyeket rozsdavédő mázolással láttak el, a lemezrétegek közé pedig tűzálló kovaföld került. Ahol pedig szükséges volt a gyors nyitás (tűzőrségeknél), oda automatikusan nyíló ajtókat is terveztek. Szabadalommal védték a felfelé tolható garázskapukat, amelyek szintén préselt acélból készültek.

20160227_152147.jpg

Badacsonyi utca 17. kapuja. A fotót köszönjük Heninek!

 

Az 1929-es gazdasági világválság idején a munkanélküliség mellett a legsúlyosabb problémát a magánépítési tevékenység megszűnése jelentette a cég számára, ám az üzem ekkor is képes volt a váltásra. Hamarosan ott találjuk őket a kor legmodernebb beruházásának kivitelezői között. Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Fiumei úti székházának bővítése az amerikai magasházak stílusában történt. Az új szárny aulájában a tiszta vasbetonvázas üvegtégla tetőzetet, amely ebben a dimenzióban az első ilyen megoldás volt Magyarországon, a Frangepán utcai üzemből szállították.

 tb.jpg

Kép: Vállalkozók Lapja, 1931. március 18.

1935-ben az építőipar serkentése érdekében adókedvezményt vezetettek be a fővárosban, így a bérházépítés nagy lendületet kapott. A kor stílusához illeszkedő modern házak szinte mindegyikének földszinti utcafrontján üzleteket alakítottak ki. Ezeket, illetve a házak bejárati kapuit több esetben a Haas és Somogyi cég gyártotta. Az ő üvegezett fém kapuikkal és portáljaikkal találkozhatunk ma is, például a Pozsonyi út több épületén. Ők készítették a Phönix-ház (Bp. XIII. ker. Pannónia u. 16–20.) portáljait és kapuit, s a XIII. kerület, Dózsa György út 61–63. alatt ma is álló, egykori Fiat autószerviz-állomás feltolható kapuit és üvegfedését. Városszerte talán a legismertebb Haas és Somogyi termék az ERMA kézimunka bolt portálja és neon felirata (VI. ker. Teréz körút 4–6.), de a figyelmes járókelő ezeken kívül is számtalan helyen felfedezheti a portálok, kapuk alsó részeire elhelyezett, vagy oda gravírozott márkajelzést.

erma.jpg

(kép:retronom.hu)

1938-ban a Haas és Somogyi részvénytársaságot hadi üzemmé nyilvánították, ami rengeteg adminisztrációs többletmunkát eredményezett. A II. világháború során a társaság – saját számításaik szerint – 2 000 000 pengő háborús veszteséget szenvedett el.

Az ostrom utáni első jelentős megrendelés az orosz hadseregtől érkezett: a Szabadság híd ideiglenes helyreállításához szükséges munkálatot kértek a cégtől. A gyári műhelytetők, vasablakok, vasajtók, fémportálok készítése ugyanakkor szünetelt, mivel a háború után sokáig mindenki csak a romeltakarítással foglalkozott. A bankok és minisztériumok is csak igen lassan kezdték meg az egyes üzlethelyiségeik helyreállítását, és a nyílászárók rekonstruálását.

1947-től a társaság részvényeinek többségét – az országot sújtó jóvátételi kötelezettség értelmében – a Szovjetunió számára engedték át. Az 1948-ban összeült közgyűlésen már csak orosz nevű tulajdonosok vettek részt, az életben maradt alapítók emigráltak. Pár évvel később az államosítások sora ezt az üzemet is elérte. 1951. január 17-étől a vállalat neve Fémmunkás Alumínium és Acélszerkezetek Gyára lett.

Innen folytatjuk.

 

Az írást korábban az ng.hu is leközölte.

Akit pedig részletesebben érdekel a téma,

a XIII. Kerületi Helytörténeti Füzetek sorozatban részletesebben is elolvashatja

a Haas és Somogyi cég történetét.

A bejegyzés trackback címe:

https://mienkahaz.blog.hu/api/trackback/id/tr8012311327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása