2014.04.06. 00:23
Egy örökség gondozása - Ybl 200
200 éve ezen a napon született Ybl Miklós. Munkássága nélkül Budapest építészete sokkal szegényebb lenne. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezeknek az épületeknek a fenntartása is komoly feladat. Sokszor művészet a szó szoros értelmében. Bejegyzésünkben egy olyan ember munkásságáról lesz szó, akinek a tehetsége nélkül Ybl Miklós hagyatéka is szerényebb lenne...
YBL 200 |
Ez a bejegyzés Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján jelent meg, a fővárosi bloggerek virtuális asztaltársasága tagjainak kezdeményezésére. Az évfordulóra több Ybllel kapcsolatos blogbejegyzés született, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze, s innen elérhetők. Az Ybl-bicentenárium programjai az Ybl Egyesület honlapján találhatók. |
Az a munkásság, vagy már művészet, amit Baliga Kornél napjainkban képvisel, izgalmas folytatás, és főhajtás a magyar építészet kiemelkedő egyénisége, Ybl Miklós előtt. A 200 éves bicentenárium alkalmából nem is beszélgethettünk volna mással. Az aktuális Várkert Bazár felújításról már mindenki hallott, viszont a nagy mester szobra mögött álló impozáns épület, a Kioszk megújulásáról talán kevesebbet tudunk.
Budapesten napjainkban egyre több épület újul meg, és veti le évtizedes pusztulását, hogy tisztán, ragyogón, eredeti szépségében tetszelegjen a főváros lakói előtt. Sokszor azonban bele sem gondolunk, hogy milyen út vezet a külső és belső megújulásig. Főleg igaz ez azokban az esetekben, amikor olyan épületekről van szó, amelyek homlokzati díszeit gyakorlatilag újra kell tervezni, mert az elmúlt 60-70 év alatt azok teljesen megsemmisültek.
Az ilyen épületplasztikai rekonstrukciós esetekben kiemelkedő a szerepe azon építőművészeknek, akikről sokszor a szakma is megfeledkezik. Szaklapok és blogok legtöbbször csak az egész felújítási munkálatokat tervező és vezető irodát, és/vagy építészt emlegetik. A városképi szempontból sokkal jelentősebb rekonstrukciós munkálatok személye azonban ismeretlen marad. Pedig...
Ha belegondolunk egy-egy homlokzat rekonstruálása nem kisebb volumenű feladat, mint az eredeti tervek elkészítése. Sőt! Talán még nehezebb. A mai kor rekonstruktőrének azonosulnia kell az eredeti tervező szellemiségével, át kell éreznie annak szellemiségét és tudnia kell a már réges régen elhunyt tervező elméjével gondolkodva kitalálni az eredeti állapot leghitelesebb újraalkotását. Mindezt úgy, hogy sokszor nem is maradnak fenn eredeti tervek, fotók és pontos épületleírások. Ilyenkor egy lehetőség marad. Korunk építőművésze Ybl Miklóssá, Korb Flórissá, Giergl Kálmánná, vagy akár a barokk kori Anton Erhard Martinellivé válik az alkotás közben.
Baliga Kornél 1976-ban szerezte meg a Magyar Iparművészeti Főiskolán építész, tervezőművész diplomáját. Ybl Miklós Várkert Kioszkjával először egyetemi évei alatt került kapcsolatba, amikor is 1976-77-ben a főiskola az akkor már évek óta üresen álló kihasználatlan épületben műemléki feltárásokat végzett. Baliga Kornél mint gyakornok vett részt ebben a munkálatban, így még láthatta eredeti formájában az épületet, sőt, akkor még az eredeti kazánokat és a vízkivételhez szükséges gépeket is.
A Várkert Kioszk a patinás külsővel ellentétben eredetileg egy ipari épület volt. Az már Ybl tehetségét dicséri, hogy egy vízszivattyú gépházat ilyen takaros külsőbe tudott burkolni, és a budai városkép egyik "legaranyosabb" elemévé tudta tenni. A szivattyúház története a Várkert Bazárral függ össze.
Az Ybl Miklós tér a Várkert Bazár és a Kioszk nélkül
A várkerti együttes - lakóházak, bazár, kioszk - egységes program szerint létesült. Történhetett mindez azután, hogy 1867-ben a budai vár megszűnt mint erődnek nyilvánított objektum létezni, és így a reprezentációnak sokkal nagyobb tere támadt. Ekkor a palotát a még középkori eredetű bástyafalak és a Duna mellett egy rondella erősítette. Ez utóbbi kb. a mai É-i testőrségi épület körül helyezkedett el, és összeköttetésben volt az ún. vízhordó lépcsővel, azaz a D-i kortinafallal (ahol most a mozgólépcső épült). A lépcső neve nagyon beszédes. A középkori királyi palotának volt ugyan kútja, de a vízszükséglet egy részét a közeli Dunából oldották meg. A XVIII. században Kemplen Farkas vízemelőt tervezett a palota vízellátásának javítására. (A Duna partján fúrt kutakból, a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet.)
Az erődítés felszámolásával, a rondella elbontásával a víz várhegyre juttatását máshogy kellett megoldani. Ekkor kapta meg a feladatot Ybl Miklós. Ő a várkert kialakításával együtt tervezte meg azt az épületet, ami magában rejtette a királyi palotát vízzel ellátó szivattyúgépházat. Az épületben helyet kapott egy kávéház és egy lakás is. A gépek 1877. július 3-tól kezdődően működtek, és az új vízmű 1881-től kezdve már az egész Várhegyet kiszolgálta. A szivattyúház alatt hatalmas ciszternákat építettek (összesen 6 terem), amelyeket csak 2009-ben fedeztek fel. A ciszternák mellett, a Duna felé, kicsit mélyebben egy vízgyűjtő alagút húzódott. Ezekben a ciszternákban elhelyezett kavicsréteg segítségével tisztították meg a Duna vizét, majd a Kioszk épületéből vezetéken nyomták fel a királyi palotához. (A ciszterna-rendszer a Várbazár és a Várkert Kioszk építésével egy időben, 1874 és 1879 között készült.)
A gépház a fővárosi közművek kiépítésével (1893.) elvesztette szerepét. Az épület ezután a nagyközönség szórakoztatásában kapott szerepet. A kis szivattyútelep az északi oldalon elegáns, loggiával egészült ki. 1905-ben kávéházként építették újjá, majd 1913-ban zenepavilonná alakították át. 40 évig elegáns café-restaurantként üzemelt. Buda 1944-45 évi ostroma alatt az épület architektúrája sérüléseket szenvedett. 1961-ben a Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat, 1968-ban a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat, 1972-ben pedig az Állami Budapest Táncegyüttes birtokába került. Állaga rohamosan romlott, majd a rossz állapotú épületet bezárták. Évekig üresen állt, és rövid idő alatt száz évet öregedett. (forrás: Wikipédia)
Ez az öregedési időszak volt az, amikor Baliga Kornél 1976-ban az épületben járt. Akkor még ő sem sejthette, hogy majd' 20 év múlva újra szerepe lesz az épület történetében, de ezúttal már sokkal jelentősebb minőségben.
1990-ben kaszinó üzemeltetésére kapott engedélyt az épület, és még ugyanekkor elindultak a felújítási és részleges átalakítási munkálatok is. A rekonstrukciós munkával, azaz az épület esztétikai kiegészítéseinek megtervezésével Baliga Kornélt bízták meg.
Hogyan is indul egy ilyen munka?
A tervező a munkát egy szerteágazó kutatással kezdte ez esetben is, mint mindig. Az előkutatás célja, hogy nagyjából ismert legyen az épület (építés)története, ill. maga a tervező munkássága. Ybl esetében például nagyon fontos tényező az, hogy ő rengeteg díszítőtervezővel dolgozott együtt. Azaz valójában amit neki tulajdonít az utókor, azok közül nagyon sok mindent nem maga az építész tervezett de facto. A Kioszk esetében például fontos megemlíteni Scholtz Róbert nevét, akinek amellett, hogy nagy műgyűjteménnyel rendelkezett, másik érdeme, hogy a szivattyúház belső tereinek dekorálását ő készítette. Ez a tény, hogy Ybl mindig többedmagával tervezett két lehetőséget teremt az utókor számára. Nehezíti a munkát, mert sokkal nehezebb megtalálni a műben az egyszemélyes mestert, könnyíti viszont abban, hogy a több művész révén sokkal több analógiája lehet egy hiányzó részletkidolgozásnak. A máshol fellelhető motívumok sokat segítenek a rekonstrukcióban. A Kioszk rekonstruálásában így válhatott az Operaház mellett a Saxlehner-palota is Baliga Kornél egyik kutatott helyszínévé.
"Ami nagyon fontos ebben a fázisban, hogy a cél nem az, hogy ugyanazon mestertől származó, és eredeti épségben megőrzött elemeket egy az egyben lemásoljunk. Ez túl direkt lenne." - vallja Baliga Kornél. A cél, hogy a lehető legtöbb fennmaradt példa alapján megismerjük a díszítést készítő művész ízlését, szabályrendszerét, stílusát, és ezt (számomra már-már elvi szinten) elsajátítva készüljön el a rekonstrukciós terv.
Az előkészítő, kutató szakaszt követi aztán a hiányzó részek "megkeresése". Itt a vizsgálat tárgyát azon épületek jelentik, amelyek ugyanattól az építésztől származnak és mondjuk a felújítandó épülettel egy évtizedben épültek. A Kioszk belső tereinek rekonstruálásában fontos megfigyelés volt az a sajátos mellvéd díszítési rend, ami ez idő tájt jellemezte Ybl Miklóst, és ami például az Operaház büfé csarnokában eredetiben megmaradt. Ez a vizsgálódás segítheti a színrekonstruálást is.
Az ablaknyílás alatt a Ybl-féle mellvéd díszítés (terv: Baliga Kornél)
Az "átszellemülés", a szükséges analógiák megtalálása, az eredeti díszítő logika kiismerése és a helyszíni vizsgálódás után következik a leglátványosabb és legidőigényesebb munka, maga a tervezés. Kézzel. Mindent. Mint annak idején maga Ybl (és/vagy segítői) is tette.
A tervezés végső soron Baliga Kornél fantáziájában, de az eredeti tervező logikája szerint születik meg. Persze csak azután, miután a kellő információk és analógiák birtokában, Ybl díszítő logikája meg- és kiismerhetővé vált számára. A Várkert Kioszk esetében a belső, egykori kávéházi tér díszítő elemeinek rekonstruálásában nem volt könnyű dolga Baligának, hisz abból szinte semmi nem maradt fenn. Se a falakon, se a dokumentációban. Így itt Baliga Kornél teljesen "magára" volt utalva. Az se könnyítette meg a rekonstrukciós munkát, hogy az 1970-es évekbeli több éves lakatlanság együtt járt egy súlyos könnyező házigomba fertőzéssel, ezért a védekezés során tégláig leverték a festett, díszített belső vakolást. Persze előzetes dokumentálás nélkül. Ami megmaradt, azok a pilasztervégződések, oszlopfők, párkányprofilok és egy-egy jelentősebb ornamens. Ezeken néhol megmaradt a festés, ami alapján rekonstruálható lett a koronként változó színezés. A tervezőművész 1970-es évekbeli ottjártakor halványzöld volt minden, ami nem is olyan meglepő, hisz a későbbi kutatás is kiderítette, hogy a belső térben eredetileg is a világos zöld szín dominált. Ezt a 1992-es felújításkor a megrendelő vörösre változtatta.
A Kioszk kávéházi termének főfala (terv: Baliga Kornél)
A Kioszk kávéházi termének oldalfala (terv: Baliga Kornél)
A Kioszk kávéházi termének elválasztó ívei (terv: Baliga Kornél)
Egy rekonstrukció megtervezésekor több lehetőség is adódik. Ahol az architektúra logikája egyértelműsít bizonyos elemeket, ott teljes újratervezés történik. A Kioszk esetében ilyen volt például a mellvédek díszítőfestése vagy a pilaszterek groteszk-szerű motívumainak újraalkotása.
A terv, (Baliga Kornél rajza) és a megvalósult eredmény
Az olyan plasztikus elemek, mint a falak alsó részét borító, fakazettát utánzó osztások, párkányok, pilaszterek az eredetihez hasonló elhelyezésben kerültek rekonstruálásra. A megmaradt pilasztereket, oszlopfőket és párkányokat újra legyártották.
Terv, Baliga Kornél rajza
Az eredmény ma:
A fautánzatú kazettás plasztikus díszítés a falak alsó részén. Baliga Kornél terve.
Azokon a nagy falfelületeken, ahol az architektúra nem engedett következtetni semmire, ill ahol valószínűleg "csak" díszítő festés lehetett egykor, de nem tudni, hogy miféle, ott egyszínű maradt a falfelület.
Az ilyen esetekben csak olyan részletmegoldások megengedettek, mint például annak az ún. "szíjmotívumnak" a használata, ami nagyon jellemző volt a Kioszk építésének korában. Ugyanakkor diszkrétsége révén nem uralja az egyébként nem ismert díszítési felületet. (A történetben külön érdekesség, hogy a rekonstrukciót tervező Baliga Kornél ezeket a díszítő motívumokat saját lakásában is "kipróbálta". Elég csak elmenni rezidenciájára, és a hálószobában találkozhatunk a Kioszk szíjmotívumával vagy a pilaszterek felületeit díszítő groteszk díszítéssel is.)
A Kioszk groteszkmintája Baliga Kornél tervein és otthonában
Az ún. "szíjmotívum" a Baliga-ház mennyezetén
Az egykori kávéházi tér mennyezetének architektonikája hiteles, bár minden anyaga új.
Szerencsésebb volt a Kioszk loggiája, aminek sgraffitós díszítése eredetiben megmaradt. Így ezt csak restaurálni kellett.
Az 1992-es felújításnak meg kellett felelnie az új funkciónak, a kaszinónak. Ez abban nyilvánult meg, hogy a bejárat előtti tér alatt termeket alakítottak ki, valamint abban, hogy új, modern bútorzatot terveztek a historizáló stílusban felújított terekbe is. (Vicces szerepcserére emlékezik vissza itt az építőművész. A belső berendezésben Erő Zoltánnal dolgozott együtt, s amíg Erő Zoltán építészként a belső lakberendezést tervezte, addig Baliga Kornél belsőépítész-tervezőművészként az építészeti rekonstruálásban működött.) A mai falikarok és csillárok Baliga Kornél tervezései. Előbbiek az Operaház kisebb falikarjainak a másolatai, utóbbiak szintén az Operabéli nagyobb falikarok részletei alapján Baliga Kornél által tervezett alkotások.
Az eredeti berendezési tárgyak közül nem sok maradt fenn. A hátsó, éttermi részben (amit korábban az Állami Budapest Táncegyüttes használt próbateremnek) megtaláltak viszont egy olyan falikart, amely dokumentáció alapján megállapíthatóan a királyi palotából került ide le a Várhegy aljára. Ebből több másolatot készítettek, és a hátsó részek világítását ezek szolgálják.
Baliga tervezte a kioszk toronyrekonstrukcióját is.
A toronyét, ami valójában egy Ybl által nagyon esztétikus elemmé varázsolt kémény. Ez a háborúban megsérült, és a sisak teljes újjáépítése csak 1992-ben következett be. Valódi német palával fedték. A fedőanyag behozatala - ma már talán vállalható információ - félig-meddig csempészés útján került Budapestre. Bár már jóval a rendszerváltás után, a szabad utazás időszakában játszódott a történet, de még behozatali engedélyhez volt kötve az ilyesféle importáru. Mivel a Kioszk esetében viszonylag csekély mennyiségről volt szó, így egy személykocsi csomagtartójában meglapulva nemes egyszerűséggel érkezhetett a Várkert rakpartra a fedő pala. A toronysisak sarki ill csúcsdíszei (palmetták, fáklyák) eredetileg spiáterből készültek. Ma ezek azonban felületkezelt alumíniumból vannak. Látvány szempontjából abszolút azonos az az élmény, amit nyújtanak.
A Kioszk külső homlokzati felújításában Baliga Kornélnak véleményező szerepe volt. Valójában a külső falak nem szenvedtek akkora károkat, mint a belső díszítőfestés. Gyakorlatilag - a torony kivételével - minden megmaradt, csak restaurálni kellett. Érdekes, hogy a Kioszk, annak ellenére, hogy eredetileg ipari létesítménynek készült, minden anyagában kő ornamensekkel díszített. Ellentétben a szomszédos bazár épületsor gipsz díszeivel.
A Vákert Bazár díszítményeinek rekonstrukciós munkájában egyébként szintén részt vett Baliga Kornél is. Az É-i lépcsőpavilon helyreállítási munkálatai az ő nevéhez fűződnek. Itt a korábban elbontott kupola plasztikai díszítését és díszítőfestését, valamint a helyiség terazzo padló burkolatát tervezte.
A díszítő elemek rekonstruálását tervező művész egy ponton átadja elkészített tervrajzait a kivitelezőknek. Azok a rajzot pauszpapírra másolják, ami alapján elkezdődik a "pauzálás". A kontúrok mentén milliméterről milliméterre haladva gombostűvel átlyuggatják a rajzot. Az átlyukasztott pausz aztán a falra kerül, ahol a háttérszíntől függően vagy grafitporral vagy krétaporral átdörzsölik a papírt. Ennek köszönhetően a falra kerül a minta rajza, és ezek után már "csak" a festés van hátra. Először az árnyékszínek, végül a fények megfestésére kerül sor. Ezzel tulajdonképpen elkészül a nagy mű.
Ez a cikk Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján jelent meg. A jeles nap alkalmából több város-blog összefogásában egy egész csokornyi bejegyzés született, amelyek itt olvashatók: CheckMyBudapest, Bp. XV. blog, Csak a szépre, Miénk a ház, Kép-tér, Urbanista, Fővárosi blog: 1., 2., Lásd Budapestet.
A Kioszktól útban hazafelé egy rozsdás táblán akad meg a szemem a Várkert rakpart egyik épületének falán. "XI. ker (?) Gróza Péter rakpart 8." Egy újabb üzenet a múltból a budapesti házfalakon...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.