Sajnos a mai budavári palota szinte semmit nem őriz abból a pompából, amit Mária Terézia, majd később Ybl és Hauszmann megálmodott. Nem is annyira a '44-45-ös bombázások tették tönkre, hanem sokkal inkább a '60-as években megindult újjáépítés. Erről ugyanis sajnos azt lehet elmondani, hogy ami megmenekült a háború viszontagságaitól, az nem élte túl a már az 1950-es évektől meginduló tervezést és az azt követő "helyreállítást".
Ebben a bejegyzésben a palota egy ilyen háború alatt megmenekült, de aztán pusztulásra ítélt részéről szeretnék írni, ami a csodával határos módon azonban mégsem tűnt el nyomtalanul. Csak éppen ma már nem Budán kell keresnünk, hanem innen vagy 80 km-re, Balatonalmádiban. A Budavári palota Szent Jobb kápolnáját ugyanis ott építették fel rekonstrukcióban.
Hogy milyen út vezetett Budáról Almádiba, nos azt próbáljuk most meg végigjárni.
A kápolna története a XVIII. század második felében kezdődött, amikor is a magyar nemesség életét és vérét ajánlotta Mária Teréziának. A királynő pedig az ellenállásról való lemondásért "cserében" igyekezett a magyarok ügyét szívén viselni. Ennek lett eredménye többek között az, hogy a budai királyi palota építése, bővítése elkezdődhetett, és ezzel párhuzamosan a császárnő 1771-ben Ragusából, azaz a mai Dubrovnikból visszahozatta Budára államalapító királyunk kézfej-ereklyéjét.Ennek állandó őrzésére egy kápolnát szándékozott építtetni a királyi palota már meglévő Szent Zsigmond kápolnájának oldalbővítményeként.

a palota bal szárnyának udvarán a kereszt alatt a Szent Zsigmond kápolna

A tervezést és a munkálatokat Franz Anton Hillebrandt végezte, aki ugyanebben az évben meg is kezdte a munkálatokat. Bár első királyunk Szent Jobbját már 1776-ben elhelyezték ebben a pici, ahogy írják, intim hatású kápolnában, az teljesen csak 2 évvel később, 1778-ban készült el. A belső barokk díszítést Ioseph Hauzinger álmodta meg.

Az építkezésre összesen 4000 forintot engedélyezett a királynő, ami az egész palota építkezésének 497 ezer Forintos költségéhez képest nem is volt olyan kevés összeg. Czagány István a Budavári palota c. könyvében (Műszaki Könyvkiadó, 1966) így ír a kápolnáról: "A Szent István kápolna (akkor még így tisztelték a felszentelt helyet) asszimetrikusan helyezkedett el a mai C épület ÉNY-i sarkában. Szabályos ívben hajló, fél ellipszis keresztmetszetű kettős kupola borította ezt a kis építészeti remekművet. Tetőjén keresztül négy álló, ovális ablak sugározta a szűrt fényt a meghitt belső térbe. Ugyancsak négy elegáns arányú, félköríves későbarokk ablak törte át a homlokfalát. Nyolc fejezetes falpilléren nyugodott a koronázó főpárkánya." A palota külső homlokzatán egyébként semmi látszott ebből. Csupán csak a járatos emberek tudhatták, hogy az épület egy bizonyos falszakaszán, ahol  mindig zárva volt a zsalu, az azért volt, mert mögöttük valójában nem ablaknyílások voltak, hanem a kápolna falpillére.

A mai C épület a bal alsó épületszárny, aminek a nyugati (a képen az alsó9 szárnyában volt a kápolna

Bár az 1848-49-es szabadságharcban a korabeli palota nagy része romokban hevert (úgy tűnik, a mi királyi székhelyünk időnként szeret elpusztulni, majd újjáéledni...), a Szent István kápolna nem semmisült meg. Annak ellenére sem, hogy a Szent Zsigmond kápolna is kiégett, s ezért az 1856-ban folyó restaurálásban second-barokk stílusú enteriőrt kapott. Részben már ekkor is felmerült az egész palota bővítésének gondolata. Az erre vonatkozó konkrét tervezés azonban majd csak a kiegyezés (1867) után indult meg. Amit Ybl Miklós elkezdett, azt végül Hauszmann Alajos fejezte be. Ez utóbbi építész pedig úgy gondolta, hogy egyrészt igazodva a XIX. század megnövekedett udvari rendtartásához - ami meglehetősen túlnőtt már a barokk kori palota falain - másrészt a kellő reprezentáció megteremtésének kedvéért megkétszerezi az addig meglévő király palotát. Furcsa ellentmondás, de valójában ez a döntés pecsételte meg az ereklyeőrző kápolna sorsát. Ez ugyanis az új tervek szerint pont az épület közepére esett, és a három új épületszakasz létrehozása érdekében - a közlekedés megjavítása céljából - Hauszmann egész egyszerűen elbontatta Hillebrandt ezen alkotását. Persze nem a megsemmisítés céljával, hanem az újbóli felépítés gondolatával. Az új, immáron a Szent Jobbról elnevezett kápolna körülbelül ugyanoda épült vissza, ahonnan elbontották, viszont az eredetihez képest ez csak egy kicsike helyiség volt csupán. Benne egyszerű oltárasztalon Lippert József neogótikus, ezüst ereklyetartója őrizte első királyunk mumifikálódott jobbját. Felette Lotz Károly kartonja alapján készült Szent István mozaik ragyogott. A trónon ülő alak mellett két oldalt az Árpád sávos és a kettős keresztes címer volt látható. Ami még érdekes ezen az ábrázoláson, hogy István király fején nem a ma ismert Szent Korona volt, hanem annak csupán a felső része, a Corona Latina.  (Ily módon láthatjuk egyébként az Országház kupolacsarnokában is első királyunk szobrát.) Az arany üvegmozaik Róth Miksa műhelyében készült.

A Szent István kápolna még eredeti helyén, a királyi várban. Oltárán a Szent Jobbal.

Bár méretében nem, de minőségben és művésziségben Hauszmannak sikerült értékében pótolni az elbontott barokk kori kápolnát, és részben ennek az átalakításnak is köszönhetjük, hogy a Szent Jobb kápolna a mai napig megvan... A barokk kori freskókat ugyanis minden bizonnyal sokkal nehezebben tudták volna 1958-ban megmenteni és újraalkotni, mint a mozaikokat. Az 1901-re elkészült ereklyeőrző hely 1944-ben súlyos harcok színhelye lett, és csak a csodának köszönhető, hogy a bombázások ellenére szinte teljesen épen megmaradt. A kápolna felett lévő palotaszint ráomlott a boltozatára, és romjaival mintegy befedte a kis kápolnácskát. Lotz és Róth mozaikjai így szunnyadtak mintegy 12 éven át a törmelék alatt, amikor is az 1950-es évek vége felé elkezdődtek a munkálatok a budai palota területén. Minden bizonnyal az új szellemben történt rekonstrukció nem kímélte volna meg ezt a fontos kultúrtörténeti emléket sem, hisz dacára az 1949-es műemlékké nyilvánításnak, a királyi székhelyen megkezdődtek a megmaradt az imperialista barokk és neobarokk részek bontási munkálatai. Ezekben a munkálatokban volt jártas egy Bicskei Karle János nevezetű festőművész, akinek kulcsfontosságú szerepe van a kápolna további sorsában. Ő ugyanis az 50-es években a balatonalmádi Szent Imre templomon is dolgozott, és ő adta hírét a meglévő Szent Jobb kápolnának a helyi plébános, Dr Pintér Sándor számára. A lelkészt nagyon megérintette a történet, lévén István király fiához, Szent Imréhez címzett egyházközség papja. Pintér tiszteletes úr hozzá is fogott a kapcsolatok felvételéhez, és az 1950-es évek legnagyobb ateista szellemének közepette sikerült elérnie, hogy Budapestről aranymozaikkal, márványlapokkal, gyertyatartókkal, kovácsoltvas kapukkal megrakott teherkocsi induljon el a Balaton irányába.

A balatonalmádi Szent Imre plébániatemplom (Medgyaszay István műve)

Kevesen tudják, de a kápolna ugyanabban a formában, ahogy Hauszmann Budára megálmodta, 1958-tól ma is áll Balatonalmádiban. A mozaik, a tabernákulum, az oltár, a gyertyatartók, a kovácsoltvas kapu és annak márvány kerete az eredeti. Sőt! Még a Szent Jobból is van itt egy pici darab Szent Imre és Boldog Gizella ereklye fragmentumának társaságában. Együtt a királyi szent család.

a kápolna boltozata

kapudísz

"Hatalmas a te karod"

trónoló Szent István király

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.