A múlt hetet volt szerencsém (többek között) Firenzében tölteni, ami több szempontból is kellemes kiakpcsolódást jelentett.

 

Ebben a bejegyzésben természetesen nem egy személyes élménybeszámolót szeretnék megosztani a kedves olvasóval, csupán egy Budapest szempontjából is érdekes és érdemleges élményemet szeretném kiemelni.

Az ismeretes, hogy fővárosunk építészeti arculatát a XIX. század végi historizmus és eklektikus építészet határozza meg mind a mai napig. Az is tudva levő, hogy gyakran egy-egy historikus vagy neo- épület egy korábbi, általában külföldi ház mintájára készült. Mindezek ismeretek birtokában azonban mégis meglepő, amikor az ember rátalál egy budapesti ház párjára valahol egy  távoli városban. Ilyen élmény volt meglátni Firenzében a Palazzo Strozzit, aminek egy másolatát Hauszmann Alajos építette fel az Oktogonnál, a Teréz körúton. Valahogy olyan érzésem volt, mint amikor találkozunk egy rég óta emlegetett, de addig soha nem látott őssel, vagy egy olyan helyre megyünk el, amelynek köveit jópár évvel ezelőtt egy szeretett felmenőnk lábai koptatták.

 

Szóval egyszer csak ott volt Firenzében a Teréz körúti házasságkötő épülete. Persze a Strozzik palotája jóval nagyobb, eleve egy három utca határolta saroktelken épült, belső udvaros épület. Arról nem is beszélve, hogy az Appennini-hegyvonulat bőségesen szolgáltatta azokat a hatalmas köveket, amelyekből az épület kváderezése készült, és amihez képest – valljuk be – csak műkedvelő lehet a kőben szegény Budapesten felépült „másolat”.

Strozzi palota Firenzében...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... és Budapesten

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A két épület abban is hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő egy gazdag család palotája volt, a toszkán a Strozziké, a Teréz körúti pedig a Batthyányaké. Pontosabban Batthyány Géza gróf építette. Amikor Hauszmann megkapta a megbízást a palota megépítésére, kikötés volt, hogy az a Strozzik rezidenciájának mintájára készüljön, legalábbis a homlokzat. A belső kialakításban a tervező szabad kezet kapott, illetve a pesti teleknagyság és a korabeli építkezési viszonyok persze mind meghatározták a végeredményt. Hauszmann arányosítva „kicsinyítette” le a firenzei példaképet, így érzetre körülbelül tényleg valami hasonlót nyújt. Bár ez annyiban mégsem igaz, hogy a Teréz körúton jóval nagyobb a rálátás a széles útról az épületre, mint a viszonylag szűk utcás Firenzében a Strozzik palotájára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az itteni kisebb teleknagyság nagy kárát a igazából a belső udvar látta, ami nálunk már köszönő viszonyban sincs az elegáns, jól benapozott firenzei árkádos Strozzi udvarral.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán a legnagyobb változtatást Hauszmann Benedetto de Maianohoz, a Strozzi tervezőjéhez, képest abban vitte véghez, hogy a bejáratot nem a a homlokzat közepén, hanem a bal szélén nyitotta meg. Eredetileg egyébként a reneszánsz épületeknél többnyire szélen helyezték el a kaput, bár a Strozzi esetében ez pont nem így van. A kapu oldalra helyezésésével együtt járt a homlokzat összképének a megváltozása is, így pl a földszinti szögletes ablakok nálunk egymás mellett egy sorban helyezkednek el, míg Firenzében a kapu két oldalán, szimmetrikusan. Ezek formája szintén más itt az Oktogonnál, talán, hogy nagyobb érzetet keltsen az épület Hauszmann nem négyzetes, hanem álló téglalap alakú nyílásokat tervezett ide. Ami még nagy változtatás - és sajnos szerintem ez nem igazán válik a mi Strozzi palotánk előnyére - hogy az épület kváderei minden szinten szinte ugyanolyan nagyságúak. Firenzében az épület finomságát pont az adja, hogy feljebb haladva egyre kisebb kövekkel dolgoztatott a tervező, és ettől a hatalmas épületet igazán könnyeddé tudta varázsolni. Ezt a könnyű homlokzatot aztán egy nagyon szolid, de pont ettől elegáns főpárkányzattal zárta le de Maiano. Ennek másolásakor Hauszmann szintén véghezvitt egy kis módosítást, "pestiesítette" azt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A homlokzat kovácsolt vas zászlótartói, az eredetileg a lovak kikötésére szolgáló vaskarikák, az óriási lámpa, és az épület alján végigfutó kőpadka ugyanúgy szerepelnek a budapesti épületen is, egy pici változatásokkal. Nyilván Hauszmannak sem az volt a célja, hogy egy-az-egyben utánozzon egy már meglévő alkotást, úgyhogy ezek a változtatások teljesen normálisak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes egyébként az ily módra tervezés, azaz a "másolás", koronként változó megítélése. Hogy pont egy firenzei példát említsek, az egyik reneszánsz palota homlokzatára az építkezéssel egy időben egy latin felirat került, ami magyarra fordítva annyit tesz: "Gúnyolódni könnyebb, mint utánozni." Ezt a maga kora kritikájának is szánta az építész tervező, mert amikor az addig szokásos reneszánsz sémáktól eltérő épületet tervezett, az köznevetség tárgyává vált. A maga igazát pedig azzal próbálta magyarázni, hogy ő legalább nem majmolja a korábban kialakult stílusjegyeket. Tehát az egyediség szerinte előny volt. Ezzel szemben Hauszmann kb 400 évvel később már így fogalmaz: "Az építészet  csakis a múlt idők emlékei alapján fejlődik, és nincs művész, akinek szégyenére válnék, ha azt, ami a múlt századok műkorszakaiban is szépnek bizonyult, eszmének használja fel saját alkotásaiban." Tehát pont hogy a már kanonizált előzmények tanulmányozásának fontosságát hirdeti.

Vajon ma, Hauszmann után majd' 150 évvel hogyan változott ez az eszmeiség? A mai építészekben is megvan az az alázat, amit Hauszmann Alajos hirdetett, és ami szerinte az igazi művészet kulcsa? Ő ugyanis azt vallotta, hogy " a kellő öntudatossággal párosult mérsékletesség és szerénység az érett művészet biztos jele".

A Palazzo Strozzi 1489-1538 között épült, Batthyány Géza gróf palotája 1884-85-ben.

 

és végül egy sluszpoén: vajh hol készülhetett a kép...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Segítségképpen egy személyes élmény: igaz, hogy nálunk neo-, meg utánzat, meg az egyéni építészi ízlés, meg eklektika, de néhol komolyan olyan érzés volt Firenzében sétálni, mint pl a VI. kerület egyes részein...)

A bejegyzés trackback címe:

https://mienkahaz.blog.hu/api/trackback/id/tr114494577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

krumplipapucs 2012.06.26. 23:14:02

:) ez az Andrássy út 52. Az oroszlános saroképületet Schmahl Henrik tervezte - egyik kedvencem.
süti beállítások módosítása