93 évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan Magyarország egy addig nem tapasztalt államformába lépett, megalakult a Tanácsköztársaság. Ezzel megkezdődött a későbbi (szocialista) történetírás által dicsőséges 133 napnak nevezett korszak a magyar történelemben.

Az erősen baloldali kötődésű formáció, illetve az ezt tápláló eszmeiség persze ekkor már közel nem volt újkeletű dolog, sőt gyökereiben nem is XX. századi találmány volt a kommunizmus, de ez most nem is lényeges.

Lényeg a lényeg, hogy kezem ügyébe akadt egy kép, történetesen ez itt, és ha már évforduló - amit nem szokás ugyan ünnepelni - de gondoltam, megosztom a blogon.

parlament.jpg

 

Már csak azért is, mert jelenlegi működési területünknek, azaz Újlipótvárosnak egész komoly köze van a történethez.

Az első világháború után ugyanis itt kezdett el szerveződni egy eleinte még szinte kizárólag csak írókból, költőkből álló csoportosulás, akik a Visegrádi utca 15-ben találkozgattak. Addig, addig gyülekeztek itt, amíg költészetük át nem csapott propaganda költészetbe, gondolkodásukat pedig el nem borította teljes erejével a világmegváltás eszméje. Sajnos a korabeli magyar történelmi korszak elég jó lehetőséget is adott erre, az első világháború vége felé járván ugyanis az ország hevesen kereste önmagát. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, és mindegyik a maga módján kívánta túlélni a trianoni tragédiát. Erre a túlélésre egy meglehetősen sajátos választ próbált nyújtani a Kun Béla vezette társaság, akik, hogy céljukat elérjék, akár attól sem riadtak vissza, hogy embereket tegyenek el láb alól... Na persze ahhoz nem volt elég szervezett a csoport, hogy a "jól" kidolgozott merénylet-forgatókönyveket sikeresen végre is tudják hajtani. Többek között ennek köszönhette életben maradását Tisza István (egy ideig...) vagy Budapest akkori főparancsnoka, Lukachich Géza is. A merényletek olykor kifejezetten mókás, paródiába illő módon zajlottak, ami közben a történet főhősének még arra is volt ideje, hogy megborotváltassa magát, sőt, a haját is levágattassa egy borbély üzletben... 

A képen is jól látható új jelképek jelentek meg Budapest szerte, így a Parlamentben is, és bár a Tanácsköztársaságnak nem volt elég ideje arra, hogy önálló új címert vezessen be, a sarló, kalapács és ötágú csillag elmaradhatatlan kellékek lettek. Ezeknek a jelképeknek a hiteles mintájául szolgáló eredeti darabokat Karikás Frigyes csempészte be az országba egyenesen a szent földről, Moszkvából... Testére ragasztva, életét kockáztatva csencselte határokon át, hogy aztán a Visegrádi 15-ben elsőként mutathassa meg azokat elv társainak... A siker osztatlan volt...Karikás Frigyesnek persze komolyabb érdemei is voltak, ő fordította például először magyar nyelvre Hasek Svejkjét.

1919. március 21-én Magyarország Tanácsköztársaság lett, de hogy ezt mennyire vette komolyan bárki is, azt nem tudom... Történelmietlen, és etikátlan is elítélni régmúlt korszakokat, mindenesetre egy a korabeli napok hangulatára jellemző történet álljon itt végezetül.

Értelemszerűen egy országot már nem lehetett a Visegrádi utca 15 egyik lakásából irányítani,  a tanácsköztársaságiaknak nagyobb helyiségre volt szükségük. Kézen fekvő volt, hogy először a Tőzsde épületét foglalják le, hisz összeköttetéseik révén titkos irataikat egyébként is már régóta a Szabadság téri későbbi TV székház pincéjében rejtegették - ott úgysem kereste senki. Az ügyintézéshez szükséges írógépeiket is innen szerezték, s így már épp csak az épület hiányzott nekik.  Amikor március 21-e után az elvtársak a "törvény nevében épületfoglalni" mentek, az ottani, mai szóval élve, biztonsági őr előbb telefonozni akart a tőzsde főtitkárának, hogy a foglaláshoz az ő engedélyét is kikérje...

A Tanácsköztársaság korszakát kitörölni nem lehet a történetírásból, és nem is kell, hisz voltak azért pozitív történések is ez időszak alatt. Északon például sikerült egészen Bártfáig felszabadítani a történelmi Magyarország Felvidékét az azt megszálló "csehszlovákoktól", Budapest történetében pedig máig korszakos jelentőségű, hogy 1919-május 1-től szabad és ingyenes minden állampolgár számára a Margit-sziget. Erről viszont egy későbbi bejegyzésben, majd ha annak lesz évfordulója.

Addig is, akit bővebben érdekel a téma, ajánlom "Hol van az éj, hol van az a kocsma..." című kultúrtörténeti sétánkat, ahol részletesebben is megismerkedhetnek ennek a kornak a történéseivel, főszereplőivel.

A bejegyzés trackback címe:

https://mienkahaz.blog.hu/api/trackback/id/tr284334699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.